Július 20. hétfő

Karasjokból viszonylag hamar elértük Inarit, már délben ott voltunk. Teletankoltuk a kocsit, mivel itt a dieselárak egy euró körül vannak, a benzin 30-40 centtel több. A számi Siida múzeum melletti nagy parkoló mellett van a kirándulóhajó indulási helye, 16/8 € a jegy, 14.00-kor indul, úgy, ahogy a piros túrás könyvünkben le van írva. Először Ukko szigetén kötött ki, ahová annak idején a számik jártak áldozni a mennydörgés Istenének, Ukkonak. Innen tovább ment a hajó, és kitett a Pielpajärvi templomhoz vezető túraút elején. Innét kb. 3/4 óra alatt elértük az erdőn át a régi kis fatemplomot. Innét másfél órás gyaloglással érhettük volna el újra a parkolót, mi azonban rossz úton indultunk el, így aztán meglehetősen kalandosan, hosszú gyaloglás után fél 10-kor este értünk vissza a parkolóhoz, ahol szinte már csak a mi autónk árválkodott. Szerencsére itt este és éjjel is világos van. Kiderült, hogy az autó nem indul, az akkut lemerítette a bedugva felejtett hűtő, így segítséget kellett kérni. Így hát, este 10 után került sor gyors vacsorára a kempingben és sátorállításra. Itt már ingyenes a meleg víz, 18 euro volt a szállás összesen.

Még nem írtam a rénszarvasokról, amik miatt figyelmesen kell vezetni, mert gyakran botorkálnak az úton. Túra közben is találkoztunk néhánnyal az erdőben.
Túrázás előtt beszereztük a szúnyoghálós fejvédőket, de úgy látjuk, nincs több szúnyog, mint itthon Magyarországon.