A hűvos napok tovább folytatódtak, időnként ma is esett az eső. Reggel az Oksfjordjokelen gleccserhez autóztunk ki 10 km-t, hogy megnézzük, hogy ez a gleccser szinte a vízbe ér közvetlenül. Az oda vezető úton láttunk először egy nagy csapat rénszarvast egy réten. Aztán a nap folyamán a rénszarvasok száma folyamatosan nőtt, és vasárnapra a jelenlétük általános lett. Alta városában álltunk meg, megnéztük a világörökséghez tartozó híres sziklarajzokat és egyben a múzeumot is.
Majd a gyerekek a parkolóban elfogyasztották a szokásos reggel felforralt, termoszba töltött forró vízzel felöntött snack levesüket, mi pedig a szendvicst, amikor "Éljen a lengyel-magyar barátság!" jelszóval egy lengyel üdvözölt bennünket. Egyébként minden nevezetességnél nemzetközi a közönség, litván, észt, spanyol, francia, orosz is van, na és sok holland, német és norvég. Magyarokkal ma újra találkoztunk a Mageroya sziget felé haladva, szintén a Nordkappra igyekeztek. Alta után áthaladtunk a kietlen Finnmarkviddán, és még azon gondolkodtunk, megszálljunk-e a nagy alagút előtt, vagy a Nordkapp szigetén keressünk szállást, már ott is volt az alagút. Pofátlanság, fejenként kérnek pénzt, 264-et fizettünk. (Vasárnap visszafelé 26-tal kevesebbet, mert egy gyereket nem vettek észre.) Honningsvag után kezdtük nézegetni a hytte-ket, és rögtön be is kopogtunk egy bácsihoz, Ole-hoz. 800 helyett 500-ért odaadta, de ilyen jó szállásunk még sosem volt. Kis sziget, körbe a tenger,több helyiség, stég, szauna. Zoli kért fát, befűtött, így este szaunázott a család és végre megszáradt minden, két napja kimosott ruha is. Amúgy fűtés minden faházban volt, még a legegyszerűbbekben is.
Úton Nordkapp felé.
Majd a gyerekek a parkolóban elfogyasztották a szokásos reggel felforralt, termoszba töltött forró vízzel felöntött snack levesüket, mi pedig a szendvicst, amikor "Éljen a lengyel-magyar barátság!" jelszóval egy lengyel üdvözölt bennünket. Egyébként minden nevezetességnél nemzetközi a közönség, litván, észt, spanyol, francia, orosz is van, na és sok holland, német és norvég. Magyarokkal ma újra találkoztunk a Mageroya sziget felé haladva, szintén a Nordkappra igyekeztek. Alta után áthaladtunk a kietlen Finnmarkviddán, és még azon gondolkodtunk, megszálljunk-e a nagy alagút előtt, vagy a Nordkapp szigetén keressünk szállást, már ott is volt az alagút. Pofátlanság, fejenként kérnek pénzt, 264-et fizettünk. (Vasárnap visszafelé 26-tal kevesebbet, mert egy gyereket nem vettek észre.) Honningsvag után kezdtük nézegetni a hytte-ket, és rögtön be is kopogtunk egy bácsihoz, Ole-hoz. 800 helyett 500-ért odaadta, de ilyen jó szállásunk még sosem volt. Kis sziget, körbe a tenger,több helyiség, stég, szauna. Zoli kért fát, befűtött, így este szaunázott a család és végre megszáradt minden, két napja kimosott ruha is. Amúgy fűtés minden faházban volt, még a legegyszerűbbekben is.
Úton Nordkapp felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése