Előző nap este fél 12 körül hármat koppantottak az ajtón, a tulaj érkezett meg késve, és sűrű bocsánatkérések között beszedte a 350 koronát, mosásért nem kért. Jó hely volt ez a Nordli kemping, szinte csak magunk voltunk, meg néhány megszállott horgász, aki fél napig áll a vízben, hogy lazacot fogjon, az van itt sok. Késői indulás után rögtön kitértünk a 87-es útra, és megnéztük a Malvfossen vízesést, ahová sétaút vezet.
Itt is lehetett volna megszállni, nagy turistaközpont van a hegyen. Szép tájak között, vízesések, gyors folyók, a szokásos fjordok, nagy hegyek mellett haladtunk tovább Alteidet felé. Útközben felfigyeltünk egy Riddu Riddu nevű fesztiválra, ahová kitérőt tettünk, remélve, hogy láthatjuk a lappokat, azaz, ahogy itt nevezik, számikat, eredeti környezetükben, kultúrájukban.
Persze belépő nélkül mentünk be, körülnéztünk a számi népművészeti tárgyak, ruhák és rénszarvas-ételek piacán, belehallgattunk a zenéjükbe, és benéztünk a sátraikba.
Zoli segíteni akart egy számi öregasszonynak berántani a Husquarna motoros fűrészt, amivel nyírfát vágott volna össze, hogy tüzet rakjon a sátorban, de nem indult a fűrész. Mindenesetre lett egy jó fénykép.
Az eső tovább esett és egyre jobban, így hidegebb is lett, 4-11 fok, világos volt, hogy most is faházban fogunk aludni. Előtte boltban végre vettünk lazacot, 20 korona volt fél kiló, azaz egy kiló kb. 1200 forint, ebből lett vacsora, amit az Alteidet-i kemping igen kicsi, de fűthető faházában készítettünk és fogyasztottunk el. Mivel szárítógép itt sem volt, újra felraktuk a kb. 3x5-ös faházban a kötelet, és kiteregettük a tegnap kimosott ruhát. Mosogatás közben számi rénszarvas-tenyésztővel beszélgettem.
Készül a lazac, száradó ruhák között.
Itt is lehetett volna megszállni, nagy turistaközpont van a hegyen. Szép tájak között, vízesések, gyors folyók, a szokásos fjordok, nagy hegyek mellett haladtunk tovább Alteidet felé. Útközben felfigyeltünk egy Riddu Riddu nevű fesztiválra, ahová kitérőt tettünk, remélve, hogy láthatjuk a lappokat, azaz, ahogy itt nevezik, számikat, eredeti környezetükben, kultúrájukban. 
Persze belépő nélkül mentünk be, körülnéztünk a számi népművészeti tárgyak, ruhák és rénszarvas-ételek piacán, belehallgattunk a zenéjükbe, és benéztünk a sátraikba. 
Zoli segíteni akart egy számi öregasszonynak berántani a Husquarna motoros fűrészt, amivel nyírfát vágott volna össze, hogy tüzet rakjon a sátorban, de nem indult a fűrész. Mindenesetre lett egy jó fénykép.
Az eső tovább esett és egyre jobban, így hidegebb is lett, 4-11 fok, világos volt, hogy most is faházban fogunk aludni. Előtte boltban végre vettünk lazacot, 20 korona volt fél kiló, azaz egy kiló kb. 1200 forint, ebből lett vacsora, amit az Alteidet-i kemping igen kicsi, de fűthető faházában készítettünk és fogyasztottunk el. Mivel szárítógép itt sem volt, újra felraktuk a kb. 3x5-ös faházban a kötelet, és kiteregettük a tegnap kimosott ruhát. Mosogatás közben számi rénszarvas-tenyésztővel beszélgettem.
Készül a lazac, száradó ruhák között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése