Összegzés

Július 4-től 29-ig megtettünk kb. 8700 km-t. Aludtunk 17 éjszakát sátorban, 13-szor vertünk és bontottunk sátrat, 7 éjszakát faházban töltöttünk. Utaztunk hétszer különböző vízi járműveken, hajókon, kompon. A leghidegebb, amit az autó hőmérője mutatott menet közben, 4 fok volt.



Kempingek
Németországban, Norvégiában és Svédországban is könnyen lehet szerezni kempinges információs gyűjteményeket, Norvégiában kétféle is volt, egy kék és egy sárga. A sárga valamivel használhatóbb volt, árak is voltak benne, mi mégsem ezek alapján mentünk kempingbe, hanem az út melletti táblákat követtük. Így találtunk rá nagyon kicsi, olcsó kempingekre, ami nekünk sokkal inkább megfelelt. Svédországban úgy tűnt, szinte minden kemping benne van a kiadott gyűjteményben, és itt mindenhol kérték a Dániában kötelezően megvásároltatott skandináv kemping kártyát (130 DKK). Norvégiában ez sehol nem kellett.
Vásárlás
Svédország és Németország nagy szupermarketjeiben nyugodtan lehet vásárolni, magyar árszínvonal, vagy azt közelítő a jellemző. Finnország is megfelelő. Norvégiában az alapélelmiszereknél a kenyérfajtáknál háromszoros különbség is lehet, van kenyér 5.90-ért, és van 25-ért. Amire felfigyeltünk: Svédországban és Norvégiában is olcsó a marcipán, az ICA féle Mandelmassa finom. Érdemes (lett volna) minigrillt vinni, mert a húsok ára elfogadható, a halak pedig nagy választékban és olcsón kaphatók. Érdekes még, hogy az előkészített, előpácolt-fűszerezett konyhakész húsok olcsóbbak, mint a többi. Az Euroshopper címkés termékek a legolcsóbbak a skandináv boltokban.
Dánia nagyon drágának tűnt, csak pékárut vettünk.

Ha bárkinek kérdése van az utunkkal kapcsolatban, tegye fel, ha tudok, válaszolok rá.

július 29. szerda

8.15-kor indultunk a kempingből, és este negyed hét körül értünk haza. Közben néhányszor megálltunk, illetve útépítés miatt volt Csehországban itt-ott lassabb a haladás. Útviszonyok sokkal jobbak voltak, mint amire számítottunk, már csak egy igen rövid szakasz nem autópálya, a többi igen. A cseh matricavásárlás még Németországban megoldható (7.90 €, ha jól emlékszem), a szlovák matrica beszerzése szintén egyszerű(4.50?).
Prágát végül nem néztük meg,déli órákban jártunk ott, meleg volt, majd visszamegyünk egyszer, alig több mint 400 km tőlünk.

Július 28. kedd

Berlin - még mindig építkezések.
Medvekiállítás, európai medvék.
Magyar medve az európai medvék között.









Berlinbe beautóztunk egy S-Bahn állomásig, Landsberger

Allee, a közelben volt nagy parkoló is, ingyenes, majd vettünk egy ötszemélyes napijegyet, 15.90-ért, azzal bementünk az M6-os villamossal az Alexanderplatz-ig. Itt kicsit nézelődtünk, tv-toronyba nem mentünk fel, 10/5 euró lett volna, azaz 35 a családnak. A múzeumszigeten hatalmas sor állt a Pergamonmuseum előtt, megnéztem, mi a helyzet elöl, pár perc múlva lett is jegyünk, mivel kettő pénztár van, és valamiért mindenki az egyes számú előtt állt, a kettesbe nem mentek át. Ott meg szóltak, hogy ide is lehet jönni. Felnőttnek 10 euró, gyereknek 16 év alatt ingyenes, de kérni kell nekik is az ingyenes jegyet. Ha valaki több múzeumba is bemegy a nagyok közül, itt is nagy kedvezményeket lehet kapni, talán 17 euró a jegy, ami az összes nagyba jó. Tehát megnéztük a babiloni Ischtar-kaput és a többi híres épületrészt és szobrokat.
Az épület előtt kaptunk szórólapot öteurós pizzáról, két percre volt az étterem, ezért ott ettünk. Itt Zolinak eszébe jutott, hogy megint nem húzta ki a hűtőt a kocsiban, de már nem aggódtunk, a finn eset után tudtuk, hogy öt órát kibír, ezért nyugodtan megebédeltünk, aztán Zoli visszavillamosozott a kocsihoz kihúzni a hűtőt, én pedig a három gyerekkel elsétáltam az Unter der Linden-re, azon pedig a Brandenburgi kapuhoz, ahova a találkozót megbeszéltük.
tömeg az Istar kapu előtt


Később bementünk még a Reichstag-ba, ezt a tippet stockholmi szomszéd sátorozóktól kaptuk, akik berliniek voltak. Ingyen fel lehet menni a tetőteraszra, sajnos a kupola most le volt zárva, de így is szép a kilátás. Itt is megúsztuk a sorbanállást: helyi szervező jött oda, hogy van-e 7 év alatti gyermekünk. Mivel van, bemehettünk a mozgáskorlátozottaknak, babakocsisoknak fenntartott másik bejáraton, ahol átvilágítottak minket.


látkép a Reichstag tetejéről

Jobbról a hatodik ablak a mellékbejárat


Még sétáltunk egyet a Kurfürstendamm-on, berlini fánk nem lett, lett helyette más, aztán vissza villamossal a kocsihoz, aztán egy bevásárlóközponthoz még. Vásárlás után megint jót ettünk (fél grillcsirke hasábburgonyával 2.50), majd vissza a kempingbe, másnap időben indulunk, kb. 730 km.

július 27. hétfő

a kompunk
A Trelleborg-Sassnitz kompra (Scandlines) már otthonról megvettük a jegyet, a komp 12.45-kor indult, illetve fél óra kését jeleztek. Előtte kényelmes indulás volt a kempingből, illetve utolsó vásárlás a kikötő melletti Maci Icában. Újra vettünk 1 kg kötbullart, finom fűszeres elősütött fasírtgombócok, és lazacot, itt még olcsó. Estére kinéztük a Berlin közeli kempinget, ahol aludni szeretnénk, Woltersdorf bei Berlin, Campingplatz Flakensee. Még a brémai kempingből hoztunk egy vastag német kempingführert. Holnap Berlint nézzük meg.

Este fél kilenc körül értünk a kempingbe, a recepciót alig találtuk meg, semmi Willkommen!. A tulajdonosnő már éppen Feierabend-t akart csinálni, legalábbis ezt mondta, de azért még hosszas könyveléssel beírt bennünket. Átvett 50 euró előleget (2 éjszakát maradunk), ebben benne volt a melegvíz használatára kölcsönkapott és 5-5 euróval feltöltött transborderek betétdíja is.
Úgy tűnik, a Berlinbe érkező rengeteg turista nem kempingbe megy, mivel alig van ilyen, vagy ha mégis, nem ide. Néhány jellemző a kempingről:
-nem volt tűzhely; a gázpalackunk a lazac sütése közben kimerülni látszott, így kénytelen voltam odamenni a közeli wohnmobilos német családhoz, hogy engedjék már meg, hogy őnáluk befejezzem a vacsorakészítést.
-volt óriási nagy, vadonatúj szervizépület: Wc-k, hatalmas mosdóterem (Noémivel táncteremnek hívtuk), félkész meglepően alulméretezett konyha, zuhanyzók, lábmosó, előtér.
-volt 5 db lábtörlő a bejáratnál és figyelmeztetés még: Schuhe abtreten
-volt nagyméretű információs tábla az épület használati szabályairól (12 éven aluli nem mehet be egyedül; rend és tisztaságra ügyelni; fürdőpapucsot használni)
-bent még egy kisebb tábla bejárattal szemben, hogy lássa, aki bejön (Ordnung&Sauberkeit, stb.)
-zuhanyrész előtt újabb tábla a fürdőpapucsról.
-nem volt: wc-papír, de még csak tartó sem, kéztörlő vagy szárító, szappan.
-reggel kilenckor próbáltuk kocsival elhagyni a kempinget, kisebb keresgélés után meglett az ember a kapukulccsal; este kilenckor ugyanez visszafelé.
-távozáskor a tulaj hosszasan számolgatott, hogy akkor most 50 euróra még mennyit kell fizetni, mennyi maradt meg a zuhanyzóchipeken, végül rájött, hogy egálban vagyunk. Előtte még megkérdezte, hogy ugye Magyarországon volt a Ceausescu, és hogy Magyarország szegény ország, ugye?

Július 26. vasárnap

A mai feladat az volt, hogy a Stockholm-Trelleborg távolságot, kb. 630 km, leküzdjük. Végig autópálya van, 2 rövid szakasz kivételével, így este 6 előtt a trelleborgi Dalabadet kempingben voltunk, 2-3 megállással. Magyar szó útközben: egykori Magyarországon állomásozó szovjet örmény szólított meg minket magyarul, most Belgiumban dolgozik, gyerekei még Debrecenben születtek.
Este palacsintát sütöttem, mert az még nem volt, a körülményekhez képest elég jó lett. Utána tengerpartra kisétáltunk, majd a gyerekek minigolfoztak. 200 Sek volt egy éjszaka a kempingben.
Trelleborg, tengerpart

Július 25. szombat

Stockholm, belváros - Látkép a TV-toronyból

Már 8 óra előtt indultunk a kempingből, ehhez korán kellett mindenkinek kelni. 15-20 perc alatt értünk be Flemingsbergtől a Stockholm Centralen-be, ahová ezek a HÉV-szerű vonatok érkeznek. innét a 47-es busszal mentünk a szigetre, ahol a Vasa és más múzeumok találhatóak, 9-kor pontban a Vasa-Múzeumban voltunk, ez nyit a legkorábban, 8.30-kor. A kb. 400 éve a város partjainál vízre bocsátott, majd 20 perc vitorlázás után elsüllyedt hatalmas hadihajót lehet megnézni itt, talán ez Stockholm legnagyobb látványossága. 95%-ban eredeti.
Innét a Junibackenbe mentünk, ez 9-kor nyit, ez Astrid Lindgren itt nagyon kedvelt mesehőseinek szentelt látványosság, felnőttnek is szórakoztató. Noéminek ez tetszett a legjobban: kis gondolákban végigvisznek különböző helyszíneken, mint egy színház, közben pedig mondják a történetet. Ezután Aquárium, múzeumhajók következtek, majd kimentünk a 69-es busszal a Technikai múzeumhoz és a TV-toronyhoz. Innen vissza a városházához, itt a toronynál 1 órát kellett volna várni, hogy feljussunk, így gyorsan beszálltunk inkább a fél négyes sétahajóra, ami a Kungsholmen körül tett egy kört. Ezután már sajnos nem értünk volna oda 17-ig se a zenemúzeumba, se a királyi kastélyba, így végre ettünk egyet egy Mc Donaldsban, aztán mentünk a Gamla Stanra egy megállót földalattival, és körbesétáltunk az óvárosban. Majd újra kimentünk a szigetre, be a Gröna Lundba, ahol hatalmas tömeg volt. Itt a kártyánk csak a belépésre jó, az attrakcióra külön kuponokat kell venni. Minden gyerek 1 menetet kapott (szellemvasút), aztán kijöttünk. A Skanzen 22-ig nyitva van, viszont 20-kor már minden látványosság bezár, így inkább nem mentünk be, hanem visszaindultunk a kempingbe.
Utólag: sok mindent sikerült megnézni, érdemes volt a kártyát megvenni, összeszámolva fejenként egy felnőttnek 600 Sek lett volna az összes belépő, plusz a közlekedési eszközök, mindezt megkaptunk 375-ért. Ahol időt tudtunk volna még nyerni: a sétahajózást 18.30-ra hagyni, és előtte a királyi kastély a Gamla Stan-on a kincstárral, és esetleg a Gröna Lund előtt a Skanzenbe benézni.
Szép város, érdemes lenne visszajönni, pl. a Modern Múzeumot, a kastélyt és kincstárat megnézni, és Drottingsholmba kimenni.

a Vasa a fénykép nem adja vissza az eredeti méreteket.


Junibacken - ez még csak a bejárat, a mesevonatban nem lehet fényképezni

Július 24. péntek

Uppsala székesegyháza
Az éjszaka nem volt eseménytelen, két gyerek is leesett az emeleteságyról. Reggel indultunk tovább, nagy örömünkre több volt az autópálya, mint amennyit a 14 évvel ezelőtti térképünk jelzett. Az egyik parkolóban ráadásul akciós napot tartottak az autópályás cég emberei, kaptunk aktuális térképet, gyerekek bingójátékot útközbenre. Az eső is elállt, Gamla Uppsalát és Uppsala belvárosát már napsütésben néztük meg. Gamla Uppsala 8 km-re van északra a jelenlegi várostól, templom és régi sírhalmok vannak, Uppsala pedig mint egyházközpont és egyetemi központ nevezetes. Itt van Svédország legnagyobb temploma is, és Skandinávia legrégebbi egyeteme. Napi vásárlás után mentünk tovább Stockholmba. Olyan kempinget kerestünk, ahonnét két nap múlva könnyen indulhatunk tovább délnek, így Eddingeben szálltunk meg, innét másnap a Flemingsberg megállót értük el 5 perc alatt kocsival. Mindössze 320 Sek volt két éjszakára a szállás. Rögtön beszereztük a Stockholm-kártyákat a recepción (375/180 Sek), 6 év alatt nem kell. Ezután megterveztük a másnapot, hogy hogyan tudunk minél több helyre eljutni, és ezzel a kártyát jól kihasználni: 75 helyre és a közlekedési eszközökre ingyenes.

régi egyetemi épületek Uppsalában

Július 23. csütörtök

Reggel a mosás - mágneskártyával - szépen lement, kilenckor már a megszáradt ruhák is a helyükre kerültek. Eseménytelen nap volt, sok esővel. Említendő még a hatalmas függőhíd (Högakustenbron?), ami építese idején, 97-ben, a harmadik legnagyobb volt a világon. Első vásárlás megvolt egy svéd ICA-ban, hát igen, nem csoda, hogy a finnek és norvégok is a svédeknél vásárolnak. Vettünk egy kiló kötbullart, kész fasírtgolyó, az lett a vacsora krumplipürével, mártással. Az eső miatt faházat választottunk, 6 személyes volt 450 Sek-ért, Gnarp kempingjében. Este minigolf, áfonya- és kőzetgyűjtés. Holnap irány Stockholm.

Július 22. szerda

Reggel pakolás után indultunk Svédország felé, a cél az volt, hogy a Stockholmig hátralévő több mint 1100 km-t 3 napra bontva tegyük meg, közben többször megállva. Először még Finnországban flakonokat váltottunk vissza, és megállapítottuk - csak utólag - hogy a három közül csak ebben az országban lehet UHT tejet kapni. A dízel is itt a legolcsóbb, 1 euro alatt is van, Svédországban 11,39 - 11.69 Sek, azt 10-zel célszerű osztani, és annyi euro.
A svéd Botteni-öböl partja csak ritkán látványos, többnyire az E4-ről nem is látszik. Ebédelni a parton akartunk, ahhez bennünk kellett egy 10 km-es kitérőt. De megérte, mert a kellemes homokos strandon a gyerekek jót fürödtek, nagyon sekély a víz, homokzátonyok vannak beljebb, lehet benne építeni, és ne is hideg. Még egy helyen álltunk meg, bementünk a Lulea melletti Gammelstadba, ami egy a világörökséghez tartozó régi templom, és a köréje épült több száz régi faépület, templomváros, azaza a templomba messziről érkező emberek elszállásolására szolgált.
Innen már csak kempingkeresés volt hátra, olyan kellett, ahol mosni és szárítani lehet, végül Skellefteában, egy az eddigiekhez képest óriás, hiper-szuper felszerelt kempingben álltunk meg, mindössze 170 Sek, és ebben már a meleg víz és még egy 20 Sek-es ajándékutalvány is benn volt. Gyerekek élvezték a nagy játszóteret, én pedig felhúztam az órát, mert reggel 7-re (!) kaptam szabad mosás időpontot.

Július 21. kedd

Az előző fárasztó gyaloglást hosszú alvás követte, így meglehetősen későn vágtunk neki a mára tervezett 330 km-nek Rovaniemi-ig. Ivalóban boltba mentünk és átváltottuk a megmaradt norvég papírkoronát euróra. A boltban Norvégiáhozképest kedvező, kb. ausztriai színvonalú árak voltak, vettünk finn epret, mert annak van szezonja, és más egyebet, pl. édességet, ami Norvégiában drága volt. Aztán egyenes, kissé unalmas úton autóztunk tovább Rovaniemi felé, útközben rénszarvasok mászkáltak többször is a főúton.
A Mikulás falujába érve a postahivatalban megírtuk a sok-sok képeslapot, lehetett volna olyan ládába is dobni, ahonnan majd karácsonyra kézbesítenek. (Egyébként 3 nap alatt megérkezett Magyarországra a képeslap!)Hangulatos kis házikó volt, stempliző manókkal. Aztán következett a várva-várt esemény, Joulupukki (a Télapó) fogadott bennünket, még várni sem kellett. Közös fénykép készült, amit a látogatásról készült dvd-vel együtt 50 euróért lehetett megvásárolni. Megtettük, majd otthon kitesszük. Megnéztünk még sok ajándékboltot és egy kiálítást, az nem volt annyira érdekes, igazából egy játékgyárra számítottunk. Ez a hely télen lehet nagyon szép.
Szállást kis keresgélés után nem a városban, hanem utána 10 km-rel választottunk, mivel bent sátorral lett volna 43 euro, itt meg 60-ért komplett faházat kaptunk wc-vel, zuhannyal, konyhával.
A postán országok szerint válogatva várnak a sorukra a levelek,
hogy karácsonyra postázzák őket.
A sarkkör, háttérben a Mikulás háza.

Július 20. hétfő

Karasjokból viszonylag hamar elértük Inarit, már délben ott voltunk. Teletankoltuk a kocsit, mivel itt a dieselárak egy euró körül vannak, a benzin 30-40 centtel több. A számi Siida múzeum melletti nagy parkoló mellett van a kirándulóhajó indulási helye, 16/8 € a jegy, 14.00-kor indul, úgy, ahogy a piros túrás könyvünkben le van írva. Először Ukko szigetén kötött ki, ahová annak idején a számik jártak áldozni a mennydörgés Istenének, Ukkonak. Innen tovább ment a hajó, és kitett a Pielpajärvi templomhoz vezető túraút elején. Innét kb. 3/4 óra alatt elértük az erdőn át a régi kis fatemplomot. Innét másfél órás gyaloglással érhettük volna el újra a parkolót, mi azonban rossz úton indultunk el, így aztán meglehetősen kalandosan, hosszú gyaloglás után fél 10-kor este értünk vissza a parkolóhoz, ahol szinte már csak a mi autónk árválkodott. Szerencsére itt este és éjjel is világos van. Kiderült, hogy az autó nem indul, az akkut lemerítette a bedugva felejtett hűtő, így segítséget kellett kérni. Így hát, este 10 után került sor gyors vacsorára a kempingben és sátorállításra. Itt már ingyenes a meleg víz, 18 euro volt a szállás összesen.

Még nem írtam a rénszarvasokról, amik miatt figyelmesen kell vezetni, mert gyakran botorkálnak az úton. Túra közben is találkoztunk néhánnyal az erdőben.
Túrázás előtt beszereztük a szúnyoghálós fejvédőket, de úgy látjuk, nincs több szúnyog, mint itthon Magyarországon.

július 19. vasárnap

A házunk a csónaktól balra a parton.

Későn keltünk, csak 11 előtt hagytuk el Ole bácsi jó kis házikóját, és a mai terv az volt, hogy megnézünk mindent, amit érdemes Nordkapp szigetén (Mageroya), majd lassan elindulunk Finnország irányába, de még Norvégiában, Stabursnesnél alszunk este. Először Skarsvagban a Kirkeporten sziklához másztunk fel és le Noémivel - a fiúk nem hitték el, hogy érdemes lejönni - , majd ugyanitt a kikötőben királyrákokat néztunk. A Nordkapp a Kirkeportentől.

Közben rénszarvasok álldogáltak a helyi iskola sportpályáján, egy éppen a kapuban, vicces volt. Innen mentünk tovább a Nordkapp közponba, hogy elérjük utunk végcélját. Időjárással annyiban szerencsénk volt, hogy tiszta, többnyire napos idő van újra, viszont 6-8 fok, kell a sapka és a két pulóver. A központot elrve először fizetni kellett kb. 500 Nok-ot (családi jegy), utána lehetett a parkolóba menni. És aztán ott álltunk a híres földgömb alatt, előttunk az északi Jeges-tenger és valahol az Északi-sark, mögöttünk pedig Európa. Benji volt a fényképész.
Elértünk a világ végére, úgy tűnt. Benn az épületben mindent megnéztünk, amit lehetett, legjobb a panorámafilm volt a Nordkappról, különböző évszakokat mutatott be.
Majd Délnek fordultunk, és végül Karasjokban talátunk viszonylag normális, megfelelő árú faházat, mivel sátorozni 9 fokban még hideg lenne. Most két kicsiben alszunk, összesen 550-ért, és a tegnapi szállásunkra gondolunk, ahol minden kényelmünk megvolt. Holnap irány Finnország.
Száradó halak útban Karasjok felé.

Július 18. szombat

A hűvos napok tovább folytatódtak, időnként ma is esett az eső. Reggel az Oksfjordjokelen gleccserhez autóztunk ki 10 km-t, hogy megnézzük, hogy ez a gleccser szinte a vízbe ér közvetlenül. Az oda vezető úton láttunk először egy nagy csapat rénszarvast egy réten. Aztán a nap folyamán a rénszarvasok száma folyamatosan nőtt, és vasárnapra a jelenlétük általános lett. Alta városában álltunk meg, megnéztük a világörökséghez tartozó híres sziklarajzokat és egyben a múzeumot is. Majd a gyerekek a parkolóban elfogyasztották a szokásos reggel felforralt, termoszba töltött forró vízzel felöntött snack levesüket, mi pedig a szendvicst, amikor "Éljen a lengyel-magyar barátság!" jelszóval egy lengyel üdvözölt bennünket. Egyébként minden nevezetességnél nemzetközi a közönség, litván, észt, spanyol, francia, orosz is van, na és sok holland, német és norvég. Magyarokkal ma újra találkoztunk a Mageroya sziget felé haladva, szintén a Nordkappra igyekeztek. Alta után áthaladtunk a kietlen Finnmarkviddán, és még azon gondolkodtunk, megszálljunk-e a nagy alagút előtt, vagy a Nordkapp szigetén keressünk szállást, már ott is volt az alagút. Pofátlanság, fejenként kérnek pénzt, 264-et fizettünk. (Vasárnap visszafelé 26-tal kevesebbet, mert egy gyereket nem vettek észre.) Honningsvag után kezdtük nézegetni a hytte-ket, és rögtön be is kopogtunk egy bácsihoz, Ole-hoz. 800 helyett 500-ért odaadta, de ilyen jó szállásunk még sosem volt. Kis sziget, körbe a tenger,több helyiség, stég, szauna. Zoli kért fát, befűtött, így este szaunázott a család és végre megszáradt minden, két napja kimosott ruha is. Amúgy fűtés minden faházban volt, még a legegyszerűbbekben is.
Úton Nordkapp felé.

Július 17. péntek

Előző nap este fél 12 körül hármat koppantottak az ajtón, a tulaj érkezett meg késve, és sűrű bocsánatkérések között beszedte a 350 koronát, mosásért nem kért. Jó hely volt ez a Nordli kemping, szinte csak magunk voltunk, meg néhány megszállott horgász, aki fél napig áll a vízben, hogy lazacot fogjon, az van itt sok. Késői indulás után rögtön kitértünk a 87-es útra, és megnéztük a Malvfossen vízesést, ahová sétaút vezet. Itt is lehetett volna megszállni, nagy turistaközpont van a hegyen. Szép tájak között, vízesések, gyors folyók, a szokásos fjordok, nagy hegyek mellett haladtunk tovább Alteidet felé. Útközben felfigyeltünk egy Riddu Riddu nevű fesztiválra, ahová kitérőt tettünk, remélve, hogy láthatjuk a lappokat, azaz, ahogy itt nevezik, számikat, eredeti környezetükben, kultúrájukban. Persze belépő nélkül mentünk be, körülnéztünk a számi népművészeti tárgyak, ruhák és rénszarvas-ételek piacán, belehallgattunk a zenéjükbe, és benéztünk a sátraikba. Zoli segíteni akart egy számi öregasszonynak berántani a Husquarna motoros fűrészt, amivel nyírfát vágott volna össze, hogy tüzet rakjon a sátorban, de nem indult a fűrész. Mindenesetre lett egy jó fénykép. Az eső tovább esett és egyre jobban, így hidegebb is lett, 4-11 fok, világos volt, hogy most is faházban fogunk aludni. Előtte boltban végre vettünk lazacot, 20 korona volt fél kiló, azaz egy kiló kb. 1200 forint, ebből lett vacsora, amit az Alteidet-i kemping igen kicsi, de fűthető faházában készítettünk és fogyasztottunk el. Mivel szárítógép itt sem volt, újra felraktuk a kb. 3x5-ös faházban a kötelet, és kiteregettük a tegnap kimosott ruhát. Mosogatás közben számi rénszarvas-tenyésztővel beszélgettem.

Készül a lazac, száradó ruhák között.

Július 16. csütörtök

Erre a napra eredetileg túrát terveztem helyben, mert a Vesterálen szk-en nagyon szép túrázóhelyek vannak, de mivel nem akartunk egy harmadik éjszakát is abban a kempingben maradni, és az idő sem volt igazán meleg, ezért továbbálltunk, és haladtunk tovább előbb az E10-en, majd újra az E6-on. Az idő újra csepergősre, majd estére esősre fordult. Útközben megnéztük a Polar Zoo-t, ahol eredeti környezetben láttunk jávorszarvast, medvéket, ezüst rókát, farkast, hiúzt, moscus bölényt. Jávorszarvas állva és ülve. Mint egy kisebb ló, akkora.

Ez a legészakibb állatkert. Ezután faházas szállást kerestünk, mosógéppel-szárítógéppel, mivel már eljött az ideje a mosásnak. Végül szárítógép nem lett, de mosógép és kunyhó, jó tágas, tűzhelyes, 2 emeletes ágyas igen. Ez a Nordli kemping, önkiszolgáló szállás, elvettük a kulcsot, beköltöztünk, megy a mosógép, este 9 és 10 között várható a tulaj, akkor kell fizetni. Kint szakad az eső, este elindítjuk a fűtést is, hogy jobban száradjanak a ruhák. Minden tele van vizes zoknikkal és egyebekkel.

Júlus 15. szerda

A bálnaszafari napja! Tobb mint 2200 koronát kifizetve vagy 40 más turistával együtt hajóra szálltunk (Leonora), ahogy 7-8 órát a vízen töltsünk és lássunk bálnát. Végül Noémivel együtt láttam is. A többiek az idő nagy részét vízszintben töltötték, tengeri betegség miatt. Mi öten összesen 14-szer hánytunk, de az utasoknak legalább a fele szintén rosszul bírta az imbolygást, folyamatosan osztogatta a személyzet a zöld zacskókat. Visszaúton a megfáradt gyomrunkra meleg hallevest vagy paradicsomlevest kaptunk, vajas kenyérrel. Tehát, láttunk papagájfejű búvármadarakat, tengeri sast, fókát most nem, kormoránokat, és 2-3 ámbrás cetet, talán ez a magyar neve a Pottwal-nak.

Még néhány kép tegnapról, mivel ma a fotós kidőlt.

Flakstad strandja.

Táj a Lofot-szigeteken.

Svolvaer kikötője.

Magic Ice Gallery

Július 14. kedd

Legszebb képeink itt készültek: Reine látképe reggel.







Talán a legszebb napunk volt eddig: gyönyörű napos idő a Lofot-szigeteken, hatalmas hegyek, változatos tengerpart. A mai napot arra szántuk, hogy Moskenesből indulva lassan, sok megállással eljussunk Sto-ba, ami már a Vesteralen szk-en van, és ahol másnapra bálnaszafarit terveztünk. Flakstadnál és még egy helyen szép fehér homokos tengerpartot találtunk, itt lábat mostunk, kagylót gyűjtöttünk, néhol fürdőzőket is láttunk. Flakstad strandja. Egy sziklán a tengerparton ettük meg az ebédünket. Délután Svolvaerben tartottunk nagyobb pihenőt, végre kapott mindenki jégkrémet (szupermarket, családi csomagolás), megnéztük a piacot és a Magic Ice Gallery-t (200 Nok családi jegy). itt meleg poncsóba öltözve egy jégszobrokkal és jégbútorokkal megtöltött bárt néztünk meg, közben rénszarvas bőrre lehetett ráülni, nagyon hangulatos volt, gyerekeknek is nagyon tetszett. Itt minden évben más művészek jönnek, és elkészítik az új kiállítást.
Sok-sok alagút után estére értünk Sto-ba, ahol egy alacsony ködfelhő miatt igen hideg lett és semmit se lehetett látni. Még gyorsan bementünk az Arctic Whale Tours irodájába, és lefoglaltuk másnapra a szafarit. A kemping meglehetősen kényelmetlen, 2 db WC van, 1 db konyhai mosogató, mindenhol várakozni kell, hütte nem volt. Viszont van internet.